Holdkunyhó

Szerettem volna hozzászólni, nem tudtam, így hát töprengő lett belőle.

Tudom, mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy enged-e kommentet a posztjához. De nem az lenne a korrekt, ha véleményt lehetne nyilvánítani? Főleg, hogy nem saját történetről, hanem egyéb hírforrásból merített esetről van szó.
Ráadásul nem is hazai. 
Nem feltett szándékom védeni a pedagógusokat, vannak túlkapások, vannak bizony, minden téren. A történetben a pedagógus cselekedete helytelen!
De épp most olvasom Panoráma blogjában A vadász című filmről írtakat.
Vajon meghallgattatott a másik fél is? Vajon semmi egyéb nem húzódik a háttérben? Miért vagyunk hajlandók állást foglalni egyetlen információ alapján? Volt előzetes párbeszéd szülő, gyerek és pedagógus között? Ha rólam, az én gyerekemről lenne szó, hagytam volna idáig fajulni a dolgokat?
Ha legféltettebb kincsemet bízom az iskolára, nem próbálnék együttműködő, elfogadó, belátó lenni? Mit várhatok attól, akit csak szapulok, kritizálok, okkal-ok nélkül felelősségre vonok, akire olykor a saját felelősségemet is áthárítom?
Nem feltett szándékom védeni a pedagógusokat, vannak túlkapások, vannak bizony, minden téren.
Vajon mi szülők mindig a helyzet magaslatán állunk?

Töprengek. Miét nem mondhatom el egy komment erejéig, mit gondolok?

Jó kis írást olvastam Parván oldalán. (Ne légy középszerű!)
Közben el is kalandoztam, meg kérdések is keletkeztek bennem. A kérdések sorrendjének semmi jelentősége nincs, egyik sem kiemelkedőbb a másiknál.

1. Miért is címkézünk?
Én címke nélkül is tudom, hogy a kamrámban melyik a baracklekvár, meg melyik a szilvalekvár (bár lehet, hogy más nem tudja), meg azt is, hogy egyik sem kiemelkedőbb a másiknál, csak más. Ha hetekig csak a szilvát eszem, a barackot fogom respektálni, és fordítva.

2. Ha mindenki kiemelkedik és megszűnik a középszerű, akkor mi lesz? Úgy gondolom, kiemelkedni csak valamiből lehet, ami sok és átlagos. A végén még megfordul a dolog és az lesz kiemelkedő, aki eddig a középszerű masszába tartozott?

3. Elképzelhető, hogy vannak az életnek szegmensei, ahol én középszerű vagyok, te meg kiemelkedő? Vagy olyan szegmensei, ahol te vagy a középszerű és én a kiemelkedő?

4. Ki (mi) dönti el, hogy ki (mi) számít kiemelkedőnek? Az a kiemelkedő, amiből kevés van? Meghökkentő? Extrém?

5. Miért a középszerűség elleni lázítás? Lehetséges, hogy csupán egy önelégült ego álságos öncirógatása, melynek üzenete: lásd, én több vagyok nálad, de lám, jó is vagyok, mert azt akarom, hogy te is kiemelkedő legyél?
6.S miért bekövetkeztével a támadás? Talán a szunnyadásából felébredő irigység? Öngól?

Töprengek: Akarok én kiemelkedő lenni? Nem elég nekem az arany középút?

És mi a fenének kérdezgetek én itt, mikor az írás utolsó két mondata teli találat?