Holdkunyhó

Szerettem volna hozzászólni, nem tudtam, így hát töprengő lett belőle. Tudom, mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy enged-e kommentet a posztjához. De nem az lenne a korrekt, ha véleményt lehetne nyilvánítani? Főleg, hogy nem saját történetről, hanem egyéb hírforrásból merített esetről van szó.Ráadásul nem is hazai. Nem feltett szándékom védeni a pedagógusokat, vannak túlkapások, vannak bizony, minden téren…. Tovább »

Jó kis írást olvastam Parván oldalán. (Ne légy középszerű!)Közben el is kalandoztam, meg kérdések is keletkeztek bennem. A kérdések sorrendjének semmi jelentősége nincs, egyik sem kiemelkedőbb a másiknál.   1. Miért is címkézünk?Én címke nélkül is tudom, hogy a kamrámban melyik a baracklekvár, meg melyik a szilvalekvár (bár lehet, hogy más nem tudja), meg azt… Tovább »

Csahos, a szomszédom kutyája szerelmes.Ilyenkor előfordul, hogy gazdája legnagyobb elővigyázatossága ellenére is meglóg, és követi a természet hívó szavát. Szabadságának útvonala a kertemen át vezet, így láthatom, hogy milyen elégedetten, peckesen galoppozva tart hazafelé.Nevetve nézem, Csahos testbeszéde mindent elárul. Ma ő volt a győztes kan.Bezzeg a gazdi nem ilyen megértő, alig telik el néhány perc,… Tovább »

Kapcsoltam volna fel azt a rohadt villanyt! Hányszor megfogadtam, hogy nem nevelem Tündérkét, az az anyja, meg az apja dolga. De neeem, neeeem, megint hibát követtem el, megint nevelni akartam. Nem nagyon, csak egy kicsit, de a robbanáshoz ez is elég volt.Játszottunk, mert megígértem, olyat játszunk amit ő választ. Bele is mélyedtünk, ám egyszer csak… Tovább »

Ezt még 2014. november 17-én írtam. A helyzet úgy hozta, hogy egy 13-14 éves kamaszokból álló csoporthoz sodródva utaztam a vonaton.Kilógtam a sorból, nagyon. Még annál is jobban.Hogy ne zavarjon annyira a zajongásuk, képzeletben föléjük emelkedtem és kívülről figyeltem őket. A lányok provokálva, nevetgélve heccelték a fiúkat, akik olykor lekezelően tudomást sem vettek róluk, olykor… Tovább »

A szeretetről „A szeretet nem más, mint a másik ember másságának teljes elfogadása.” Feldmár András Az elfogadásról „(…)Az elfogadás nem jelent belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni; sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent. A valóság tiszteletét, legyen az bármilyen. Talán az éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta. Az elfogadás tehát megismerést eredményez,… Tovább »

Legalábbis a menü létrehozása és alkalmazása terén. Mert hát miért van menü, ha nem azért, hogy csoportosítsam írásaimat? Legalábbis nekem így lenne logikus. De hogy a jó bánatba helyezzem bele? Sehogy nem jövök rá. Mert hogy ez e-oldalamon ez tök egyszerű, létrehozok egy menüpontot és belehelyezem, ami odavaló. Végigolvastam és követtem az utasításokat, ott is… Tovább »

Jobbára csak nézelődöm itt, rendezgetem gondolataimat. Nemrég egy kis cetlire bukkantam régi jegyzeteim között, ezt írtam: ” Az igazságot mindig kendőzetlenül kimondani egyenlő a gorombasággal.Azok az emberek, akik fennen hirdetik, hogy ők mindig kimondják az igazat és amit gondolnak, a lelkük mélyén önzők és otrombák.” Hmm. Még most is így gondolom.    ... Tovább »

Egyelőre ismerkedem a rendszerrel. Látom, hogy alakíthatom, formálhatom a megjelenési felületet, de még nem tudom melyik „szakkifejezés” mit takar; próbálgatom.A szövegszerkesztésnél is sok a lehetőség, apránként rájövök dolgokra, de látom, sok időt kell rá szánnom, hogy minden gyorsan és természetesen működjön.Nem baj.Lényeg, hogy szívesen bíbelődöm vele, mikor cseppnyi szabadidőmben idejutok.... Tovább »

Tudom, több helyen is fellelhető ez az elnevezés, nekem szimbolikus volta miatt tetszett meg. A Hold, mint az örök női jelkép, a kunyhó, mint apró, meghitt, visszahúzódásra alkalmas hely.Nem egyenlő azzal a szakrális hellyel, amely szinte minden ősi népnél fellelhető volt, nem azonos az ugyanilyen nevezetű egyesülettel sem, és az előadás sorozathoz sincs köze. Ezt… Tovább »