Szerettem volna hozzászólni, nem tudtam, így hát töprengő lett belőle.
Tudom, mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy enged-e kommentet a posztjához. De nem az lenne a korrekt, ha véleményt lehetne nyilvánítani? Főleg, hogy nem saját történetről, hanem egyéb hírforrásból merített esetről van szó.
Ráadásul nem is hazai.
Nem feltett szándékom védeni a pedagógusokat, vannak túlkapások, vannak bizony, minden téren. A történetben a pedagógus cselekedete helytelen!
De épp most olvasom Panoráma blogjában A vadász című filmről írtakat.
Vajon meghallgattatott a másik fél is? Vajon semmi egyéb nem húzódik a háttérben? Miért vagyunk hajlandók állást foglalni egyetlen információ alapján? Volt előzetes párbeszéd szülő, gyerek és pedagógus között? Ha rólam, az én gyerekemről lenne szó, hagytam volna idáig fajulni a dolgokat?
Ha legféltettebb kincsemet bízom az iskolára, nem próbálnék együttműködő, elfogadó, belátó lenni? Mit várhatok attól, akit csak szapulok, kritizálok, okkal-ok nélkül felelősségre vonok, akire olykor a saját felelősségemet is áthárítom? 
Nem feltett szándékom védeni a pedagógusokat, vannak túlkapások, vannak bizony, minden téren.
Vajon mi szülők mindig a helyzet magaslatán állunk?
Töprengek. Miét nem mondhatom el egy komment erejéig, mit gondolok?
Ülök a kunyhóm előtt, bámulom a folyót. Kavargó gondolataim lassan elmerülnek a hullámok között.
Csönd van...
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: