Holdkunyhó

Kamasz szem: Milyen is egy férfi?

Ezt még 2014. november 17-én írtam.

A helyzet úgy hozta, hogy egy 13-14 éves kamaszokból álló csoporthoz sodródva utaztam a vonaton.
Kilógtam a sorból, nagyon. Még annál is jobban.
Hogy ne zavarjon annyira a zajongásuk, képzeletben föléjük emelkedtem és kívülről figyeltem őket. A lányok provokálva, nevetgélve heccelték a fiúkat, akik olykor lekezelően tudomást sem vettek róluk, olykor meg csodálva, sóvárgó pillantásokat vetettek a lányok felé. Kihasználva egy elcsendesült, bágyatag pillanatot, barátságosan megkérdeztem a fiúktól:
”Szerintetek milyen az igazi férfi? Mik az ismérvei?”
Először megdöbbent tekintetek kereszttüzébe kerültem. Hogy elejét vegyem az elmismásolásnak, biztatóan folytattam.
„Őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre. Úgy, ahogyan ti gondoljátok.”
Láttam a fiúkon, hogy elindulnak valamerre befelé, válaszokat kutatva. Ám mielőtt megszólalhattak volna, a csörfösen viháncoló lányok már sorolták is, hogy milyennek kell(ene) lenni egy igazi férfianak.
„Helyes legyen, meg sok pénze” „Tartsa el a családját” „Hűséges, csak velem foglalkozzon” – röpködtek a levegőben. – „Azt csinálja, amit én mondok. Nem jár el a haverokkal” (Ennél már kicsit felhördültek a fiúk, de a többivel láthatólag egyet értettek.) Úgy tűnt, nem foglalkoznak avval, hogy milyen egy férfi, s még nem fogalmazódott meg bennük az sem, hogy egyáltalán milyen férfiak is szeretnének lenni, ha maguk döntenének. Mindent ráhagytak a lányokra, fejet hajtottak. Aztán, mikor a lányok valamelyest elcsitultak, és a fiúk látták, hogy figyelmemet komolyan feléjük fordítom, lassan körvonalazódni kezdett bennük valami.
Küzdősportokról, harcművészetekről kezdtek beszélgetni, barátságról meg célokról, alkotásról, valaminek a megteremtéséről. Valami megmozdult bennük, egy, a tudattalanjuk mélyén szunnyadó őskép halvány körvonalai sejlettek fel.
Mintha ráéreztek volna, talán mégsem csak a lányoknak kell(ene) tudni és megmondani, milyen is egy férfi.
Szabadon eldönthetik ők is.

Jelkép

Ülök a kunyhóm előtt, bámulom a folyót. Kavargó gondolataim lassan elmerülnek a hullámok között.
Csönd van...

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!