Nevemről…

Tudom, több helyen is fellelhető ez az elnevezés, nekem szimbolikus volta miatt tetszett meg.

A Hold, mint az örök női jelkép, a kunyhó, mint apró, meghitt, visszahúzódásra alkalmas hely.

Nem egyenlő azzal a szakrális hellyel, amely szinte minden ősi népnél fellelhető volt, nem azonos az ugyanilyen nevezetű egyesülettel sem, és az előadás sorozathoz sincs köze.

Ezt a kunyhót magamnak szántam.

Elvonulni, kikapcsolódni, kicsit magamban magammal lenni, elmerengeni, elmélkedni, gondolataimat megfogalmazni.

Az ajtó nincs bezárva, de kérlek, kopogj, és tisztelj meg azzal, hogy szólsz!

Ülök a kunyhóm előtt, bámulom a folyót. Kavargó gondolataim lassan elmerülnek a hullámok között.

Csönd van...

Tovább a blogra »